A Sziget Fesztivál titkos receptje
A Sziget Fesztivál 1993-as (akkor még Diákszigetként való) indulása óta tudjuk, hogy „Kell egy hét együttlét”. Az azóta eltelt harminchárom év alatt a vendégek száma közel megtízszereződött és már nem csak a magyar diákságot, de a nemzetközi vendégbázist is megcélzó zenei fesztivál évről évre nívósabb és a kortárs közönség ízlését is kielégítő fellépőket soroltat fel. Mi sem mutatja jobban az idő múlását, mint hogy az idei Sziget headlinerei közül többnek lehetősége se lett volna megtapasztalni azt a bizonyos hét együttlétet, hiszen még nem is éltek akkor – Lewis Capaldi 1996-ban, Zara Larsson 1997-ben, SOMBR pedig 2005-ben született. Ebben a sorban Florence Welch (a Florence and the Machine énekese) és Skrillex már az öregek közé tartoznak a maguk – lassan – negyven évével. A koncertek között izgalmas böngészni a Nagyszínpad dekorációjául szánt listát, ami a mindenkori Szigetes fellépőket sorakoztatja fel, tele a „nagy öregekkel”, akik közül sokkal már csak az Égi Fesztiválon fogunk találkozni legközelebb.
A veterán szigetlakók azonban tudják, hogy a Sziget valójában nem zenei fesztivál. Illetve nem csak zenei. Valahogy úgy van ez, hogy az ember a kedvenc előadója miatt veszi meg a jegyet, de a kapukon bejutva egész nap a Civil Szigeten, a Magic Mirrorban, vagy egy kivilágított fa alatt múlatja az időt, mert hiába a jobbnál jobb koncertek, hamar rájön, hogy a zene csak az ürügy, hogy valami sokkal többel találkozzon. A Sziget nem csak hazai, de nemzetközi szinten is egyedülállóan komplex rendezvény, ahol több a program a színpadok mellett – vagy azokon túl – mint a színpadokon.
Mondhatnánk, hogy ez mindig is így volt, de maradjunk annyiban, hogy idén újra így van. Elég csak kinyitni a programfüzetet (az Útlevelet) ami oldal oldal után sorolja a lehetőségekeinket. Civil szervezetek várják a betérőket a Civil Szigeten, ahol megismerkedhetnek a tevékenységeikkel. Cirkuszi sátor ugyan idén nincs, de van szabadtéri színpad, van The Joker és sok mini helyszín, ahol nem csak előadásokat lehet látni, de workshopokon is részt vehet, aki szerint „a gravitáció csak egy javaslat”. Karaoke, zipline, bungee jumping… Érdemes újragondolni az életed, ha csak napijegyet vettél.
Amiben a Sziget azonban mindig is más volt, azok a különleges attrakciók, amikbe csak úgy „belebotlik az ember” az utcákon sétálva. (Emlékszik még valaki az Élőszobor Bajnokságra, 2018-ban?) Vagy éppen ők botlanak belénk, hiszen a mozgó utcaszínház műsoraiban néhol gólyalábakon álló, turbános nomádok zsonglőrködnek, máskor a Wall Street Farkasát megidéző (valóságos) farkasok szórják a („valóságos”) pénzüket – hiszen éppen jól áll a tőzsde. (La Fam Teatre) Mikor éppen csak kikerülted a gólyalábakat, már szembe is találkozol a kivilágítva menetelő dobzenekarral, akik az éttermek mellett csinálják a bulit… (Brincadeira) Ez az az élmény, amit csak a Sziget tud adni. Hiszen hány olyan fesztivál létezik, ahol egy laza, koncertek közti sörbeszerző esti séta közben az ember a saját két szemével nézheti végig Moby Dick és Ahab kapitány csatáját, ahogy artisták ugrálnak a bálna farkáról, vagy éppen táncolnak a kapitány hajóján, habpartyval zárva a produkciót? (The Whale Street)
Elfáradtál? Mondok mást. A 2002-ben debütált Luminárium sokunk számára meghatározó helyszín volt a fesztiválon. Az eleinte eldugott placcon felépített (felfújt) chill-palota másfél évtizeden át adott helyet a pihenésnek nappal és az éjszakai idősávban egyaránt. A brit Architects of Air-hez és Alan Parkinson nevéhez fűződő építmény választ ad arra a gyerekkorunkból a tudatalattinkban ragadt kérdésre, hogy milyen volna egy felfújt lufi belsejében élni. A színes, fényáteresztő PVC-falú épületet nappal a természetes napfény, éjjel pedig a reflektorok fénye világítja, ami különleges fényhatásokat hoz létre a beltérben. És noha a Luminárium idén nem kapott olyan előkelő helyet, mint a korábbi években, – reméljük, a jövőben viszont láthatjuk a műalkotást! – a környezetében is hasonló, a fénnyel, formákkal játszó installációk kaptak helyet.
Emellett szobrok, kilátó, performance előadások, installációk, reflektorok, lézerfények, eldugott, megtalálásra váró, titkos helyszínek… Egy szó, mint száz: a Szigeten rengeteg a tennivaló, néha már inkább érződik feladatnak, mint kikapcsolódásnak, pipálgatni az Útlevélből a megnézendő attrakciókat. Ezekkel a sorokkal is csak a felszínt kapirgálom. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy egy hét sem elég, hogy az ember mindent lásson a Szigetből. Ami viszont biztos, hogy a fesztivált nem (csak?) a zene miatt érdemes meglátogatni. A fesztiválozó a kedvenc előadója miatt veszi meg a jegyet, de valami más miatt marad életre szóló élmény. És az a „más”, feltételezem, nem a színpadokon zajlik.
Fotók: Ömböli-Lakos Anna
Légy te az első hozzászóló